*Abby szemszöge*
Reggel felkeltem,bementem a fürdőbe letusoltam,felöltöztem,kivasaltam a hajam,majd feltettem egy leheletnyi sminket.Lementem a konyhába,ahol Emily anyukáját,Mandy-t találtam.
-Jó reggelt!-köszöntem vidáman.
-Jó reggelt.-mosolygott rám Mandy.
Felmentem az emeletre és nagy nehezen kirángattam Emily-t az ágyból.
-Ma nem lustálkodhatsz délig!-rángattam a karját.
-Miért?-nyöszörgött.
-Mert ma megyünk Londonba!Elfelejtetted?-néztem kérdőn rá.
-Ma megyünk?-ült fel.
-Igen!
Lementem a konyhába és sütöttem rántottát.Mindenkinek tettem a tányérjába és leültünk reggelizni.
-Finom lett.-mondta Mandy.
-Köszönöm.
-Majdnem elfelejtettem.Megkértem az egyik barátnőmet Trishát,hogy a fia és a barátai menjenek ki elétek a reptérre.
-Köszi Anya.-mondta Emily.
Reggeli után felmentem a szobámba és összepakoltam a maradék cuccomat.Már alig várom,hogy végre Londonba legyünk.Új életet kezdek és végleg elfelejtek minden rosszat,ami itt történt velem New York-ba.Végül 3 bőröndbe sikerült összeszedni a cuccaimat.
*Emily szemszöge*
Végre mehetünk Londonba.Örülök,hogy itt hagyhatom magam mögött a múltat,s kezdhetek egy jövőt.Nem kell a régi rossz emlékekre gondolni,a sok szenvedésre,viszont a jókra szívesen visszagondolok,bár abból nem volt valami sok.Egy szép életet szeretnék felépíteni és reménykedek benne,hogy az élet ez nem dönti romba....de ki tudja?Nem tudom,nem tudom milyen London és milyenek lesznek a fiúk akikkel jóba,vagy rosszba leszünk.Azért elég kíváncsi vagyok.Szétnéztem a szobámban.Hiányozni fog azért,de nagy részben annyira nem is.A fájdalmas múlt miatt nem,de azért igen,mert itt nőttem fel.Itt sírtam,itt voltam boldog,itt hülyéskedtem Abby-vel.Ohh a szép régi idők.Minden más volt akkor.Akkor velünk volt apa....volt.Meghalt...Abby segített át ezen az időszakon ami miatt meg is változtam.Nem nagyon érdekelt akkor a tanulás,a magatartásom sem....semmi sem érdekelt.Alig számíthattam akkor valakire....csak anyára és Abbyre.Az osztálytársaim is folyamatosan támadtak mindenért...bármit tettem,szóltam máris én lettem a rossz,a kétszínű,a szemét...de Abby kiállt mellettem és megvédett.Miatta annyira nem érdekeltek a vélemények,de természetesen mi is veszekedtünk,de 2 óra múlva ki is békültünk.Életem legnehezebb 2 órája volt az.
-Jössz? -nézett be barátnőm.
-Aha. -válaszoltam és lecipeltük a bőröndöket.A taxi odakint állt.
-Vigyázzatok magatokra! -ölelt meg minket anya. -Normálisak legyetek! -nevetett.
-Ajj anya! -forgattam a szemeimet.Beültünk a taxiba.Kivitt a reptérre,odaadtuk a pénzt,majd szép lassan felszálltunk a gépre.Egy kis idő után felszállt és elköszöntünk Amerikától.
*Emily szemszöge*
Végre mehetünk Londonba.Örülök,hogy itt hagyhatom magam mögött a múltat,s kezdhetek egy jövőt.Nem kell a régi rossz emlékekre gondolni,a sok szenvedésre,viszont a jókra szívesen visszagondolok,bár abból nem volt valami sok.Egy szép életet szeretnék felépíteni és reménykedek benne,hogy az élet ez nem dönti romba....de ki tudja?Nem tudom,nem tudom milyen London és milyenek lesznek a fiúk akikkel jóba,vagy rosszba leszünk.Azért elég kíváncsi vagyok.Szétnéztem a szobámban.Hiányozni fog azért,de nagy részben annyira nem is.A fájdalmas múlt miatt nem,de azért igen,mert itt nőttem fel.Itt sírtam,itt voltam boldog,itt hülyéskedtem Abby-vel.Ohh a szép régi idők.Minden más volt akkor.Akkor velünk volt apa....volt.Meghalt...Abby segített át ezen az időszakon ami miatt meg is változtam.Nem nagyon érdekelt akkor a tanulás,a magatartásom sem....semmi sem érdekelt.Alig számíthattam akkor valakire....csak anyára és Abbyre.Az osztálytársaim is folyamatosan támadtak mindenért...bármit tettem,szóltam máris én lettem a rossz,a kétszínű,a szemét...de Abby kiállt mellettem és megvédett.Miatta annyira nem érdekeltek a vélemények,de természetesen mi is veszekedtünk,de 2 óra múlva ki is békültünk.Életem legnehezebb 2 órája volt az.
-Jössz? -nézett be barátnőm.
-Aha. -válaszoltam és lecipeltük a bőröndöket.A taxi odakint állt.
-Vigyázzatok magatokra! -ölelt meg minket anya. -Normálisak legyetek! -nevetett.
-Ajj anya! -forgattam a szemeimet.Beültünk a taxiba.Kivitt a reptérre,odaadtuk a pénzt,majd szép lassan felszálltunk a gépre.Egy kis idő után felszállt és elköszöntünk Amerikától.
*Abby szemszöge*
Amikor felszállt a gép az ablakon kibámulva néztem,ahogy egyre távolodunk.Sok-sok szép és rossz emléktől búcsúztam el.A szép emlékek közé sorolható,amikor megismerkedtünk Emily-vel.Mikor barátok lettünk.És együtt jártunk gimibe.Odaköltöztem hozzájuk.És,hogy mennyi mindent csináltunk együtt.És,hogy ő lett a legfontosabb ember az életemben.Ő az akire mindig számíthatok,és mindig mellettem van.Elmosolyodtam,majd gondoltam a sok rossz emlékre,ami ideköt.Hogy anyáék elkezdtek inni.A sok szenvedés,hogy sokszor részegen jöttek haza és bántottak.És utána már úgy tettek,mintha meg sem történt volna.És,amikor napokig bezártak a szobámba és nem kaptam ételt,se italt.Akkor döntöttem el,hogy Emily-hez költözöm.Igazából megszöktem.De őket nem érdekelte.A pokolba kívántak.Néhány könnycsepp gördült le az arcomon.
-Jól vagy?-kérdezte Emily.
-Persze.-töröltem le könnyeimet.
Feltettem a fejhallgatót a fejemre és hallgattam az zenét.
*Emily szemszöge*
Abby elaludt.Én csak zenét hallgattam és vártam,hogy megérkezzünk
**Később**
Leszállt a gép és megkaptunk a csomagjainkat.Szétnéztünk,de nem tudtuk,hogy,hogy néznek ki azok a fiúk,ezért összevissza járkáltunk amikor megpillantottunk egy Abby Smith & Emily Johnson feliratú táblát.Odamentünk hozzájuk.Hülyén néztek ránk,hogy kik vagyunk.
-Emily vagyok ő pedig Abby.-mutatkoztam be,hogy ne higgyék,hogy szimplán hülyék vagyunk....
-Ja!Én Louis vagyok ő Zayn,ő Niall,ő Liam és ő Harry.
-Aha...-Abby csak nézte őket,mire meglöktem és észhez tért.Csendben álltunk egy helyben ami egyre jobban kezdett zavarni.
-Na jó!Most csendbe legyünk és egy helyben álljunk?Mert nekem ehhez nincs sok kedvem!
-Rendben.-vették ki a bőröndöket a kezünkből és elindultak.Egymásra néztünk barátnőmmel és követtük őket.Egy fekete kocsihoz vezettek.Betették a bőröndöket a csomagtartóba és beültünk a kocsiba.Türelmetlenül vártam,hogy "hazaérkezzek". Megérkeztünk.Kipattantam a kocsiból és majdnem elájultam.Egy óriási narancssárga ház látványa tárult elém.Abby is csak lesett és nem hitt a szemének.
Reméljük tetszett az 1. rész,amiben nem található sok izgalom,de nemsokára már izgalmasabb és hosszabb részeket láthattok:)
Ha tetszett akkor kérlek szépen írj komit:)
**Később**
Leszállt a gép és megkaptunk a csomagjainkat.Szétnéztünk,de nem tudtuk,hogy,hogy néznek ki azok a fiúk,ezért összevissza járkáltunk amikor megpillantottunk egy Abby Smith & Emily Johnson feliratú táblát.Odamentünk hozzájuk.Hülyén néztek ránk,hogy kik vagyunk.
-Emily vagyok ő pedig Abby.-mutatkoztam be,hogy ne higgyék,hogy szimplán hülyék vagyunk....
-Ja!Én Louis vagyok ő Zayn,ő Niall,ő Liam és ő Harry.
-Aha...-Abby csak nézte őket,mire meglöktem és észhez tért.Csendben álltunk egy helyben ami egyre jobban kezdett zavarni.
-Na jó!Most csendbe legyünk és egy helyben álljunk?Mert nekem ehhez nincs sok kedvem!
-Rendben.-vették ki a bőröndöket a kezünkből és elindultak.Egymásra néztünk barátnőmmel és követtük őket.Egy fekete kocsihoz vezettek.Betették a bőröndöket a csomagtartóba és beültünk a kocsiba.Türelmetlenül vártam,hogy "hazaérkezzek". Megérkeztünk.Kipattantam a kocsiból és majdnem elájultam.Egy óriási narancssárga ház látványa tárult elém.Abby is csak lesett és nem hitt a szemének.
Reméljük tetszett az 1. rész,amiben nem található sok izgalom,de nemsokára már izgalmasabb és hosszabb részeket láthattok:)
Ha tetszett akkor kérlek szépen írj komit:)
Emily & Abby
